A zöld motorizáció múltja

Nem is volt még olyan rég, amikor a „zöld autó” fogalma egy futurisztikus álomképnek tűnt csupán, és valószínűtlennek tetszett, hogy valaha megjelenjen a mainstream autóvásárlók között. Gondoltad volna, hogy ennek ellenére a zöld autók koncepciója valójában megelőzte a kőolajalapú üzemanyaggal működő járműveket, és hogy az elektromos autók egyszer népszerűbbek voltak, mint ma megszokott alternatíváik?
Cikkünkben visszatekintést adunk arról, hogyan is fejlődött a közlekedés környezetbarát megközelítése, miközben néhány fontosabb mérföldkövet jelentő zöld autót részletesebben is bemutatunk.
 

A zöld autók történetének kezdetei…
Amikor a motorizált közlekedés még gyerekcipőben járt, és éppen csak elkezdte kiszorítani a ló vontatta járműveket, sok gyártó gondolta úgy, hogy a jövőt a gőzmeghajtású autók fogják jelenteni, ahogy az a vasút esetében is történt. Az időszak egyik legtermékenyebb gyártója a Stanley Motor Carriage Company volt, amely 1896-1924 között gyártotta Stanley Steamer nevű gőzmeghajtású autóját.
 

Stanley Steamer gőzmeghajtású autó

A gőzmeghajtású autók egyik nagy hátránya azonban az volt, hogy a beindításuk cirka 20 percet vett igénybe.
1832 és 1839 között találták fel az első elektromos meghajtású kocsit. Ezt követően az elektromos autók fejlődése hamarosan virágzásnak indult Európában, köszönhetően annak, hogy jóval halkabban és simábban mentek más meghajtású típusokhoz képest. 1890-re Amerika is becsatlakozott az elektromosautó gyártásba. A tengerentúlon AL Ryker és William Morrison ért el figyelemre méltó sikereket ezen a téren.
Szintén még a XX. század előttre datálható, amikor megindult az elektromos autók kereskedelmi célú felhasználása, amikor is 1897-ben a New York-i taxiflotta járműveiként debütáltak.
 

Az elektromos járművek fénykora
A Detroit Elctric Coupe a húszas évek egyik legkedveltebb modellje volt, ezt ékesen példázza az is, hogy maga Henry Ford felesége is ilyet vezetett. Az autó képes volt egy töltéssel 80 mérföld megtételére (!) és közel 33 km/h állandó sebességgel tudott haladni.
A XX. század fordulóján számos, nagy elismertségnek örvendő elektromos meghajtású modell létezett, az eladott autók száma pedig meghaladta a kőolajszármazékokkal üzemelő alternatívákét.
Mindazonáltal, amikor Henry Ford a T-Modellel megkezdte a benzines autók tömeggyártását, az elektromos autók napjai meg voltak számlálva. Áruk ugyanis közel fele volt, teljesítményük viszont messze meghaladta bármely akkoriban megvásárolható zöld autóét, mivel egyrészt nagyobb távolságokat lehetett velük megtenni, másrészt jobban is gyorsultak. Ezeknek köszönhetően aztán az elektromos autók gyakorlatilag több évtizedre feledésbe merültek.

A benzin alternatívája
A dízelmotort 1892-ben tervezte meg és szabadalmaztatta Rudolph Diesel. Az ő munkásságának középpontjában az a cél állt, hogy kiderítse, hogyan lehet a különböző meghajtási módokat üzemanyag-hatékonyabbá tenni.  Találmányának érdekessége, hogy ez egyben az első bioüzemanyaggal működő motor is volt, működtetéséhez ugyanis földimogyoró-olajat használt.
A később nyilvánvalóvá váló előnyök ellenére a dízelmotort először csak hajókban kezdték el alkalmazni, személyautókban jóval később terjedt csak el a használatuk. Az első kereskedelemi forgalomban kapható, dízelmotor-meghajtású személygépkocsi a Citroen által 1933-ban gyártott Rosalie volt. Másodikként a Mercedes Benz állt elő 1936-ban 260D jelű dízelautójával. A Peugeot szintén ebben az évben mutatta be 402-es dízel sorozatát. A dízel térhódítása innentől megállíthatatlanná vált, amivel létrejött a benzines autók legnépszerűbb alternatívája.

Citroen Rosalie

Az 1960-as évek és a zöld autók újraéledése
A zöld motorizáció az 1950-es évek végén – 1960-as évek elején kezdett néhány közkedvelt modellnek köszönhetően ismét feléledni. Az első ilyen a Vespa 400-as volt (1956-1961), a motorkerékpár-gyártó vállalat által megalkotott egyetlen autó, amelyből több mint 28.000 darab kelt el. Ezt követte az 1957 és 1964 között gyártott egyhengeres, kétütemű „buborékautó”, a Messerschmitt KR200-as.

A Vespa 400-as modellje

Az 1960-as években számos kis motorral szerelt autó került reflektorfénybe, közéjük tartozott az Austin Healey Sprite, valamint az 1959-től gyártott és kétségkívül a legnépszerűbb Mini.
Az elektromos autók szintén egy kisebbfajta feltámadásnak örvendhettek, 1966-ban a GM mutatta be például az Elektovan-t. Túlnyomórészt azonban az egy- és kéthengeres motorok jelentették ekkoriban a leginkább környezetbarát megoldásokat.

Az olajválság és az elektromos autók koncepciójának fellendülése
Az 1973-as olajválság ismét az alternatív üzemanyagokra irányította a figyelmet. Az elektromos autók kerültek ismét a figyelem középpontjába, a legtöbbször azonban futurisztikus megjelenésük melletti korlátozott képességeiknek köszönhetően képtelenek voltak betörni az autópiac uralkodó áramlataiba.
Számtalan jó ötlet és elhibázott próbálkozás jellemezte ezt az időszakot. Jól példázza ezt az 1977-ben gyártott Electraction Tropicana, vagy a Zagato Zele, amelyek magas, szögletes megjelenésükkel –  ami mellett ráadásul lassúak is voltak – gyártóik egyébként extravagáns, könnyűszerkezetű dizájnjainak köszönhető hírnevét inkább csak csorbították.

1980-90-es évek: a zöldülés komolyra fordul
A zöld autók koncepciójának kifejlesztésére irányuló erőfeszítések az 1980-as évekre újabb lendületet kaptak. Svájcban 1985-1995 között évente rendezték meg a „Tour de Sol”-t, a napelemekkel működő járművek versenyét.
1991-ben a BMW állt elő elektromos árammal, akkumulátorral üzemelő E1 koncepciójával, ami sajnálatos módon nem jutott túl ezen a fázison. Ebben az évben született meg a Citroen Citela névre keresztelt modellje, 112 km/h csúcssebességével és közel 210 km-es hatótávolságával. Sokan a jövő autójaként tekintettek rá, az áramszolgáltató társaságok azonban nem bizonyultak túlzottan készségesek, az együttműködés hiányában pedig a lehetőség elszállt.
Számos más koncepció látott napvilágot, közéjük tartozott a Fiat Downtown és a Peugeot 106 Electric, az utóbbi hazájában, Franciaországban igen sikeresnek volt mondható. 1996-1999 között a GM is megpróbálkozott saját elektromos autó gyártásával, az EV1-gyel.

Zöld autók az ezredfordulón
Az ezredfordulót követően a zöldautó-koncepciók száma rendkívüli mértékben megugrott. A zöldautó hallatán ma már nem a távoli jövő futurisztikus közlekedési eszközeit kell magunk elé képzelnünk – helyette sokkal inkább a mindennapi életünk részeként kell tekintenünk rájuk!
Ez a fejlődés részben a hibrid autók térhódításának köszönhető. Az elterjedésük ugyanis a „hagyományos” és az elektromos autók közti szakadékot hivatott átívelni. Az újratölthető energiatároló rendszer (rechargeable energy storage system, RESS) és az üzemanyag által biztosított meghajtás egyidejű alkalmazása általában gazdaságosabb és környezetbarátabb megoldást jelent a tisztán kőolajszármazékokkal üzemelő motorokhoz képest. A népszerű modellek közé tartozik a 2007-ben világszerte legtöbb példányban eladott Toyota Prius. A technológiát nagyobb modellekben, például a Lexus RX400h-ban is bevezették. A VolksWagen BlueMotion Polo-t 2007-ben mutatták be, még nagyobb eredményeket érve el a CO2-kibocsátás csökkentésében.
Hidrogénüzemű autóként a BMW 7-es sorozatának modellje 2006-ban debütált, míg a Ford Airstream-et, melynek lítium-akkumulátorát egy hidrogén-üzemanyagcella tölti, 2007-ben mutatták be.
Az elektromos autók szintén komoly fejlődésnek indultak, a francia fejlesztésű Venturi Fetish a maga 5 másodperc alatti 100 km/h-ra történő gyorsulásával megtörte a jeget az addig lassúnak és nehézkesnek tartott elektromos autók mezőnyében. Az előbbi sportautó mellett a városi forgalomba tervezett és egyre növekvő népszerűségnek örvendő (mellesleg indiai fejlesztésű) REVA-t érdemes megemlíteni, ami kedveltségét többek közt annak is köszönheti, hogy tiszta meghajtása miatt például Londonban mentesül a környezetterhelési díjak alól.
A zöld autók történetében talán a legutóbbi időszak fejleményei lehetnek a leginkább meghatározónak, és egyben a siker kulcsa is: többek között a közúti közlekedés zöldebbé tétele érdekében meghozott jogi ösztönző intézkedések, az alacsonyabb útadók, a sok esetben már kedvezőbb biztosítási feltételek, és természetesen a gazdaságosabb vezetés lehetősége.