A hibrid autók története

A 20. század első éveiben több ezer elektromos és hibrid autó készült. Akkor még a környezetvédelem nem játszott akkora szerepet, mint manapság, ezért a technikai fejlesztések elsődleges – és szinte egyetlen – célja az olcsó sorozatgyártás és az ebből származó profit volt. Ezt pedig úgy akarták elérni, hogy egyre gyorsabb, megbízhatóbb és kényelmesebb járműveket álmodtak az elképesztő gyorsasággal szaporodó úthálózatokra.

A versenyt a benzinüzemű robbanómotoros autók nyerték, amelyek jelenleg is szinte egyeduralkodók a világon. Az autóiparnak azonban manapság új kihívásokkal kell megküzdenie, ezért a jövő nem a benzinmotoroké, hanem az hibrid járműveké. Lássuk hát, hogyan is jutottunk idáig.
Dr. Ferdinand Porsche második autója hibrid volt, benne belső égésű motor forgatta a generátort, ami a kerékagyba épített elektromos motort hajtotta. Majdnem 65 km megtételére volt képes ez a jármű csak akkumulátorral.
Henry Ford gyártósora és az önindítós belsőégésű robbanómotorok megjelenése eredményezte a hibrid autók gyors térvesztését 1920-ra.

1900
3,5 lóerős "voiturette"-et készített egy belga autógyártó, Pieper. Ebben a járműben a kisméretű benzinmotor kiegészült egy ülés alatti elektromos motorral. Viszonylag vízszintes haladás során az elektromos motor generátorként működött (az akkumulátort töltötte), emelkedőn felfelé kapaszkodáskor pedig az elektromos motor – a benzinmotor mellett – hajtómotorként funkcionált. A Pieper szabadalmakat egy belga cég, az Auto-Mixte használta fel autóinak gyártása során 1906 és 1912 között.

1904
Henry Ford legyőzte a benzinüzemű autók akkori kellemetlen kihívásait – a robbanómotor okozta elviselhetetlen zajt, a rezgést és a szagot – és elkezdett olcsó és könnyű benzinmotoros autókat gyártani.
Néhány éven belül csődbe ment az Electric Vehicle Company nevű cég, amely villanyautók gyártásával foglalkozott és akkoriban a legnagyobb volt a piacon.

1905
H. Piper nevű amerikai mérnök szabadalmaztatta a benzin-elektromos hibrid járművet. Alapötlete az volt, hogy elektromotorral támogassák meg a robbanómotorok működését, lehetővé téve ezáltal a 40 km/h – akkori viszonylatban nagyon nagy – sebességet.

1905
A technológiai kihívások igen gyakran gátat szabtak az alapvető kényelmi funkcióknak. Alig akadt vevője a Woods Interurban nevű elektromos autónak, amely a hosszú utakon közlekedő sofőrök számára lehetővé tette, hogy az elektromos hajtás és a kéthengeres benzinmotor között váltsanak.

1910
Egészen az első világháború végéig gyártották azt a hibrid furgont, amibe sem váltót, sem pedig akkumulátort nem építettek. A járműben négyhengeres benzinmotor hajtotta a generátort, ez utóbbi szolgáltatta az áramot az elektromos motornak.

1913
Az önindító megjelenésével a gőzhajtású és az elektromos autók szinte teljesen eltűntek a színről. Ebben az évben az eladott elektromos autók száma 6000-re esett vissza, miközben a Ford T-modelljéből 182.809 darabot adtak el.

1916
Két prominens elektromosautó gyártó – a clevelandi Baker és a chicagoi Woods Chicago – hibrid autókat dobott a piacra. Woods állítása szerint a hibridjük óránként maximum 55 km megtételére volt képes és 100 kilométeren 8 literes fogyasztással rendelkezett. Alig adtak el belőle, elsősorban azért, mert a benzinüzemű versenytársaknál jóval drágábban adták ezt a hibridet, ráadásul a teljesítménye is alacsonyabb volt.
A húszas évektől egészen a hatvanas évek közepéig beszélnek az elektromos és hibrid autók “alvó korszakáról”. Az alternatív hajtóanyaggal működő autók megtervezése és kivitelezése, az ekecsbajnokok és a vállalkozó kedvű barkácsmesterek felségterülete lett.

1966
Európában már a kezdetektől gazdaságos, kisfogyasztású autókat gyártottak, elsősorban azért, mert alig található a kontinensen természetes kőolajlelőhely, emiatt érdekelt elektromos autók és hibridek fejlesztésében.
A hibrid autók történetének fordulópontját az Egyesült Államok Kongresszusának azon döntése jelentette, amely a légszennyezés csökkentése érdekében elfogadta az elektromos autók használatát ajánló törvényeket.

1968–1971
Az amerikai TRW fejlesztőmérnökei létrehoztak egy olyan hibrid meghajtást, amely robbanékonyabbá tette a kisebb motorral szerelt járműveket egy elektromechanikus váltó segítségével. A rendszer több mérnöki megoldása a mai hibridekben is fellelhető.

1973
Az arab olajembargó miatt a benzinárak jelentősen megemelkedtek, ami miatt megnőtt az érdeklődés az elektromos autók iránt. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma különböző gyártók elektromos és hibrid autóit tesztelte, köztük a nyugat-németországi Wolfsburgban gyártott “VW Taxi” nevű Volkswagen hibridet. A Taxi több mint 12.000 kilométert tett meg közutakon és különböző kiállítások bemutatóin szerepelt Európa-szerte és az Egyesült Államokban.

1974
A Szövetségi Tiszta Autó Program (Federal Clean Car Incentive Program) keretein belül Victor Wouk és Charlie Rosen mérnökök benzin- és elektromos motoros hibrid járművet építettek a Buick Skylark alapszerkezetére. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége tesztelte az autót és igazolta, hogy megfelel az EPA tiszta autó programja által támasztott szigorú követelményeknek – ezután azonnal elutasították a tömeggyártásra vonatkozó terveket.

1975
Az American Motors egyik részlege, az AM General megkezdte 352 darab elektromos furgon leszállítását az USA Posta Szolgálata részére tesztelés céljából. Az Egyesült Államok Energiakutató és Fejlesztő Hivatala (Energy Research and Development Administration) kormányprogramot indított az elektromos- és hibridtechnológia népszerűsítése érdekében.

1976
Az Egyesült Államok Kongresszusa beiktatott egy törvényt az elektromos és hibrid járművek kutatásáról, fejlesztéséről és bemutatásáról. Célkitűzései között szerepelt a hatékonyabb akkumulátorok, motorok, vezérlők és más hibrid-elektromos alkatrészek kifejlesztése.
Az Egyesült Államokban a General Electric kapta meg a lehetőséget, hogy párhuzamos hibrid szedánt alkosson. A Toyota is megépítette az első hibridjét, egy kis sportautót, amelyben gázturbina generátor látta el árammal az elektromos motort.

1977–1979
A General Motors több mint 20 millió dollárt költött az elektromos autó kutatására és fejlesztésre. A tervek szerint az 1980-as évek közepétől kezdték volna meg a tömeggyártást.

1979
Egyedi próbálkozások természetesen továbbra is voltak, jelentőségüket elsősorban az adta, hogy versenyre keltek a “nagyokkal”.
Az arkansasi Springdale-beli Dave Arthurs 1500 dollár ráfordítással alakított át egy Opel GT-t hibriddé. Az új jármű fogyasztása megközelítőleg 3 liter/100 kilométer volt. Egy 6 lóerős fűnyírómotor működtette a 400 amperes elektromos motor mellett, továbbá 6 voltnyi feszültségű akkumulátorokat épített a járműbe.
A Mother Earth News magazin felhasználta Arthurs terveit egy saját hibrid építéséhez, amely szintén nagyjából 3 liter/100 kilométeres átlagfogyasztással működött. Hatvanezer olvasójuk jelentkezett, hogy szeretnék megkapni a terveket, amikor megjelentették az eredményeket.

1980
A fűnyírómotorok gyártásával foglalkozó Briggs and Stratton nevű cég kifejlesztett egy összességében 26 lóerős hibrid autót, amelyet egy 16 lóerős, kéthengeres négyütemű benzinmotor és egy elektromos motor működtetett.

1989
Az Audi bemutatta az elsőgenerációs Audi Duo kísérleti járművét, amelyet Audi 100 Avant Quattro alapjaira építettek. A jármű 12.6 lóerős elektromos motorral rendelkezett, amely a hátsó kerekeket hajtotta a kardán helyett, mindehhez modern nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították az energiaellátást. A fronthajtást egy 136 lóerős 2,3 literes, öthengeres motor adta. Két évvel később az Audi kijött a másodikgenerációs Duo-val.

1991
Az Egyesült Államok akkumulátor-fejlesztésért felelős konzorciuma (USABC) és az Energiaügyi Minisztériuma programot indított egy újfajta akkumulátor kifejlesztésére. Az USABC további 90 millió dollárt fordított a nikkel-hidrid akkumulátor kifejlesztésére, ami háromszor annyi újratöltést bír, mint az ólom-sav akkumulátor, ráadásul megbízhatóbban üzemel hideg időjárási viszonyok közt.

1992
A Toyota Motor Corporation kihirdette a “Föld Chartát”, amelyben a lehető legkisebb károsanyag kibocsátással rendelkező járművek kifejlesztését és piacra dobását tűzte ki célul.

1993
A Clinton kormány bejelentette az újgenerációs autók fejlesztését támogató kezdeményezését. Ennek keretein belül a kormány az amerikai autóiparral működött együtt annak érdekében, hogy olyan tiszta autót hozzanak létre, ami akár 3 liter/100 kilométeres fogyasztásra képes. Évekkel később előálltak 3, a kritériumnak megfelelő prototípussal, mindegyik hibridautó volt.
Mivel a Toyota nem lehetett része ennek a kezdeményezésnek, a cég igazgatója, Eiji Toyoda úgy határozott, hogy G21 (Globális autót a 21. századnak) elnevezéssel titkos projektet indít. A következő évben a Toyota 50 %-kal megnövelte az eredetileg kitűzött üzemanyag-hatékonysági értékét.

1997
A Toyota Priust a globális felmelegedés megoldásait kereső kiotói konferenciát megelőzően, két évvel a tényleges megjelenése előtt mutatták be a japán piacokon. Már az első évben majdnem 18.000 darab kelt el belőle.
Az Audi volt ez első európai gyártó, amely hibrid járművek tömeges gyártásába kezdett: az autó az A4 Avant alapra épült Audi Duo volt. A jármű első kerekeit 90 lóerős, 1,9 literes TDI motor hajtotta a 29 lóerős elektromos motor mellett. A hátul lévő zselés akkumulátorok tárolták az elektromos energiát. A Duo nem vált a közönség kedvencévé, ezért hamarosan abbahagyták a gyártását, arra ösztökélve az európai autógyártókat, hogy kutatási és fejlesztési tőkéiket inkább a dízelre fordítsák.

1999
A Honda piacra dobta a kétajtós Insight-ot, az első olyan hibridautót, amelyből nagy mennyiségben vásároltak az Egyesült Államokban. A márka számos díjat nyert, ráadásul a tesztek szerint városban 4 literes, autópályán pedig 3,5 literes fogyasztásra képes 100 kilométeren.

2000
A Toyota az Egyesült Államokban is piacra dobta első négyajtós hibrid szedánját, a Toyota Priust.

2002
A Honda bemutatta a Honda Civic Hybridet, amely a gyártó kereskedelmi forgalomban kapható második benzin-elektromos autója. A Civic Hybrid megjelenési formája és vezethetősége ugyanolyan, mint a hagyományos Civic-é.

2004
A Toyota Prius II lett a 2004-es Év Autója a Motor Trend Magazin és a North American Auto Show magazinok szerint. A Toyotát meglepte az óriási kereslet, az Egyesült Államokba szánt termelést (évi) 36.000 autóról 47.000-re kellett emelniük. Az érdekelt vásárlók akár 6 hónapot is vártak, hogy megvehessék a 2004-es Priust.
Szeptemberben a Ford megjelentette az Espace Hybridet, ami az első amerikai gyártású hibrid és SUV változatban is kapható.